#23

8. fejezet, 2. rész

Drágáim!

Köszönök Nektek minden bíztatást, minden kedves szót! Imádlak Titeket!

Most pedig egy újabb kis erotikus jelenet, remélem elnyeri tetszéseteket. Sajnos mostanában a szokásosnál is több negatívumot kaptam, ami kellőképpen észhez térít, és felpofoz, s úgy érzem, nem megy az írás, rettentően béna, és unalmas író vagyok... de azért valamiért mindig folytatom.

Azért, ha úgy érzitek van miért, akkor iratkozzatok fel, és csatlakozzatok a facebookos csoporthoz!

Jó olvasást mindenkinek:

Barbi

Letérdeltem. Fejemben szüntelen kavarogtak a gondolatok, főként arról, hogy Vince mekkora egy undorító alak, aki képes lenne az újdonsült barátnőjét máris megcsalni, ráadásul előttem sem titkolta legpajzánabb szükségleteit sem. Eggyel azonban nem számolt – már nem voltam az a gyenge, megrontható, testét áruló nő, akinek egyszer ő megismert. Pontosan tudtam, hogy mit akarok, hogy mit kell tennem, hogy merre kell halandom. Édesapám utolsó szavai felvilágosítást adtak, így már biztos voltam benne, hogy vissza szeretnék menni az egyetemre, és le kell, hogy diplomázzak! 

Vince kigombolta nadrágját, majd két kezével letolta azt. Én egy hirtelen mozdulattal a combjába haraptam, ő pedig felkiáltott fájdalmában.

- Azt hitted, hogy majd megteszem? Csak, hogy tudd, Vince, tehetsz bármit, én már nem az a nő vagyok, aki lefeküdt veled! Világgá kürtölheted, hogy árultam a testem, de te akkor is csak egy rohadt csótány maradsz!

Vince mélyen a szemembe nézett, kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Természetesen nem kellett a segítsége. 

- Igazad van – mondta.  – Mostmár hiába szégyenlem magam. Látom, hogy rettentően határozott nő lett belőled. Zora, kérlek, ez a kis incidens maradjon kettőnk között! Nem szeretném, ha Dalma vagy Ádám tudna róla.

- Én pedig nem szeretném, ha helyettem árulnád el a titkaimat Ádámnak, vagy az édesanyámnak.

Vince a kezét nyújtotta. Megkötöttük az egyezséget. 

- Attól, hogy megfogtam a kezed, még nem kell jóban lennünk, ugye? 

Annyira haragudtam Vincére, hogy remegett kezem-lábam. Nem akartam itt maradni. Kilépve az ajtón Ádám és Dalma toppant velem szembe. 

- Hát te meg, hová mész? – kérdezte Dalma, akinek már ott volt a kezében az üveg bor, amiért mentek.

- Rosszul érzem magam, most inkább hazamennék. 

- Ne csináld már! – kezdte mondandóját Dalma.

- Menni szeretnék, és nem mondom többször.

Mind a ketten észrevették, hogy komolyan beszélek. Dalmitól puszival köszöntem el, Ádám kezét fogva léptem ki az ajtón.

- Elmegyünk a kedvenc helyünkre? – kérdezte, majd átkarolt, és magához húzott.

Bólintottam. Ádámnak egy kikötése volt, mégpedig, hogy most kocsival menjünk, hogy ne hajnal három óra legyen, mire hazaérünk, ahogyan a multkor. Természetesen beelegyeztem. Ádám látta rajtam, hogy nem érzem magam jól, de nem faggatott arról, hogy pontosan mi a baj.

Kocsiba pattantunk, és elindultunk. Ádám max hangerőre kapcsolta a zenét, ami mosolyt csalt az arcomra. A kedvenc helyünkre érve a motorháztetőre ültünk fel, egy pokróccal takaróztunk, és egymást átölelve néztük az éjsötét tájat, ami csodaszép volt. Ádám egyszercsak mélyen belecsókolt a nyakamba, ami akkor váratlanul ért. Behunytam a szemeimet. Jól esett, hogy úgy csókolt, mintha most csókolna először, éreztem a szerelmet, a szenvedélyt, s hogy szíve-lelke benne volt ebben a csókban. 

- Emlékszel rá, amikor itt voltunk először együtt? – kérdezte, miközben arcomat megfogva homlokát az enyémhez dőltve édesen nézett rám.

- Sosem fogom elfelejteni – vágtam rá.

- Ahogyan én sem – válaszolt.

Magabiztos voltam. Életemben először tudtam, hogy pontosan mit akarok, és ez a férfi volt az. Semmi és senki más. Hátradőltem az autó motorháztetőjén, a csillagok fényesen ragyogtak felettem. Felettünk. Levettem a felsőmet, és hagytam, hogy magával ragadjon minket az éjszaka.

- Remélem, nem fázol – mondta Ádám, közben ő is megszabadult a felsőjétől.

- Nem – válaszoltam. – Csak azt szeretném, hogy úgy érints, ahogyan régen.

Rendkívül izgatott voltam, rég voltunk együtt. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon olyan szenvedélyes-e, mint rég, vajon olyan jó lesz-e vele, mint akkor, évekkel ezelőtt.

Ádám a pokrócot egy határozott mozdulattal ledobta a földre. Kezeivel hátam alá nyúlt, melltartómat azonnal sikerült kikapcsolnia. Én nem szerettem a melleimet, hiszen nem voltak olyanok, amilyennek én szerettem volna, de Ádám próbálta azt sugallni felém, hogy így vagyok tökéletes, és, hogy ő így szeret engem, ahogy vagyok.

Folyamatosan csókolóztunk, sodródtunk a vágyainkkal, amire olyan régen vártunk. Ádám mindenhol csókolt, ahol csak ért, először a számat, a melleimet, aztán haladt, egyre lejebb. Fejét felemeltem, megállítottam őt.

- Nem szeretném, ha lejebb mennél – szóltam közbe.

- Miért? – kérdezte Ádám, majd megtámaszkodott két kezével, és kérdően nézett rám.

- Mert még soha senki nem …

- Akkor add meg a lehetőségét, hogy én legyek az első.

Mosolygott rám. Olyan huncut volt, olyan őszinte, és annyira szeretett volna örömet okozni. Nem szóltunk egy szót sem, ő újra a hasamhoz tért vissza, majd egyre haladt lefelé, nekem pedig vissza kellett fognom magam, hogy ne ellenkezzek. Izgultam. Én komolyan mondtam, hogy még soha senki nem akart ilyen módon kielégíteni. Arcom kipirult, egyre gyorsabban vettem a levegőt, közben lekerült a bugyim is, és teljesen meztelenül feküdtem a motorháztetőn. 

Az égbolton pillanatok alatt jelentek meg hatalmas felhők, amit még most, éjszaka is lehetett látni. Dörgött, és villámlott, lassan az eső is eleredt.

- Be kellene mennünk a kocsiba, nem gondolod? – kérdezte Ádám, majd két kezével felemelt, és a hátsó ülésre fektetett. Becsukta az ajtót, lenyomta a zárakat. Csak ketten voltunk, csak egymásra kellett figyelnünk.

- Nem húzol gumit? – kérdeztem, majd kezeimmel mellkasát támasztottam. - Idejében abbahaggyuk. Vigyázni fogok!

(a kép illusztráció)

- Legyen – válaszoltam, hiszen mindent meg akartam adni neki, amitől csak boldog lehet.

És megtörtént. Isteni volt. Testünk egyszerre lüktetett, hangom annyira kiereszthettem, amennyire csak akartam, hiszen itt, a semmi közepén senki sem hallott minket. 

- Mintha az első lett volna – mondta Ádám, miközben még a lábaim között feküdt.

- Az első is volt – válaszoltam. – Már más emberek vagyunk, mint akkor voltunk. Másképp látjuk egymást, mint akkor. Bár a csókod íze még ugyanolyan.

Olyan boldog voltam! Tudtam, hogy ez volt az a pont, ahol elindultunk az utunkon, a közös jövőnk alapjait fektethettük le.

- Egy jó meleg fürdő? Otthon, a kádunkban? – kérdezte, miközben visszahúzta alsónadrágját, és felvette felsőjét.

- Mindenképpen – válaszoltam, és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára. 

Éjfél körül járt az idő. Ádám az egyik kezével a kormányt fogta, a másikkal az én kezemet. Úgy éreztem, hogy most mindennél jobban szeretem, hogy legszívesebben egybeolvadnék vele, hogy szívünk egy és ugyanaz legyen, hogy egyszerre doboghasson, hogy a vér egyszerre lüktessen ereinkben. Visszatértek az érzések. 

Közben anyának írtam egy üzenetet, hogy ne aggódjon, reggel érkezem. Tudtam, hogy nagyon kevés időt töltök az édesanyámmal, pont akkor, amikor szüksége lenne rám, s bántott is a lelkiismeretem. Megígértem magamnak, hogy a lehető legtöbbet foglalkozok ezentúl azzal az emberrel, aki az életemet adta nekem.

Ádámékhoz érve egyből a szobájába mentünk. Egy hatalmas franciaágy, egy íróasztal, egy tévé, egy kanapé, és egy kisebb szekrény alkotta a szobáját. A fürdője is ebből a helységből nyílott. Hosszú szőke hajamat összefogtam egy hajgumival, Ádám megengedte a vizet, s meggyújtott két-három illatozó gyertyát. Tökéletes teste volt, levetette a felsőjét, kockás hasa, izmai a kezén beindított minden kis fantázia szülte kis manót az agyamban. Az én testem számomra nem volt tökéletes, a melleim kicsik voltak, s csípőm széles, és a combom kissé narancsbőrös, Ádám mégis azt éreztette velem, hogy a legszebb vagyok a világon, akit csak találhatott.
És ez annyira jól esett!
Közben a kád megtelt vízzel, Ádám pedig szólt, hogy menjek, és kezdjük el a romantikázást.
Beléptem a fürdőbe, kellemes meleg csapott meg. Felsőmet levettem, melltartóm kikapcsoltam. Ádám megfogta a kezem, így léptem a fürdővízbe. A sok hab eltakarta a melleimet, így nyugodtan elengedhettem magam.

(a kép illusztráció)

Itt ült mellettem az a férfi, akire mindig is vágytam legbelül, aki tudtam, hogy ha megcsókol, én azonnal elolvadok. Csókjaival halmozott el, mosolyát nem lehetett letörölni az arcáról.
Ádám maga volt a megtestesült romantika, az érzelmes srác, akit a gimiben minden lány a magáénak akart. És az enyém lett végül.
A fürdővízben is hevesen csókolóztunk, Ádám a fenekemet markolászta. A teste az enyémhez ért, imádtam ezt az érzést. Barna haja vizesen szinte feketének látszott, borostája csikizte az arcomat, de talán sosem voltam még ennyire boldog. Ujjai a víz alatt megtalálták a combomat, Ádám újra a lábaim közé feküdt, s így csókolóztunk tovább.
- Szeretlek, tudod? – kérdezte, miközben hajamat simogatta.
- Én is szeretlek, tudod?
- Ha tudnád, hányszor álmodtam erről. Néha úgy érzem, csak azért voltam Zsófival, mert el akartalak feledni. De nem tudtalak.
- Rám gondoltál, miközben Zsófival voltál? – kérdeztem, hiszen egy olyan pontra találtunk, ami mindkettőnk számára tartogathat még új dolgokat.
- Rád – válaszolta. – Mindig csak rád gondoltam.
Egyből az jutott az eszembe, hogy kötelességem elmondani Ádámnak, hogy Zsófi nem az ő gyermekét várja. Ha nem teszem meg most, akkor talán soha nem fogom tudni megtenni. Megérdemel ennyit, hogy tudja, nincs dolog, ami ahhoz a nőhöz kösse.
- Ádám, figyelj – kezdtem bele, - el kell mondanom valamit.
- Baj van? – kérdezett rá szinte azonnal.
- Csak annyi, hogy … rettentően boldoggá teszel. És veled akarok maradni, amíg csak lehet.
Nem tudtam elmondani, egyszerűen nem tudtam megtenni. A csillogás a szemében ott volt, és ezt nem vehettem el tőle. Ma este nem.
- A számból vetted ki a szót – válaszolta. – Készen állsz arra, hogy újra mellettem aludj el?
- Hát persze – válaszoltam. – Csak egyre kérlek, reggel légy mellettem!
- Ott leszek, ne aggódj! Semmi pénzért nem hagynálak el, soha többé! – mondta, miközben egy puszit nyomott az orromra.
Ádám felállt a vízben, kilépett a kádból, majd két keze közé véve kiemelt engem is. Törölközőbe csavart, a szobájába érve az ágyra dobott. A takarót rámtéve lekapcsolta a villanyt, hátulról jó szorosan átölelt. Éreztem a bőre illatát, éreztem a szíve dobogását. Nyugodtak voltunk, élveztük, hogy hosszú évek után újra együtt aludhatunk, s talán ennek köszönhettük, hogy alig telt bele pár perc, és mindkettőnket elnyomott az álom.